A gyógyszerészeti kapszula rövid története

A gyógyszerek kapszulába töltése gyors és könnyed megoldást kínál. A kapszula lehetővé teszi számunkra a szájon át történő gyógyszerszedést. A kapszulák két fő típusa ismert: beszélhetünk kemény héjú kapszulákról, melyek zselatin felhasználásával készülnek, valamint lágy héjú kapszulákról, melyeket pedig olajok felhasználásával állítanak elő. Mindkét típus összetevőinek alapja a vizes oldat. De tartalmaznak még állati fehérjéket, főként zselatint, növényi poliszacharidokat, vagy azok származékait, módosított formában keményítőt és cellulózt. De egyéb összetevőket is hozzá kell adni, hogy jó minőségű kapszulákat kapjunk, mint például gélesítő szert, lágyítószereket, például glicerint vagy szorbitot, hogy csökkentse a kapszula keménységét, színezőanyagokat, tartósítószereket, szétesést elősegítő anyagokat, kenőanyagokat és felületkezelési anyagokat. A gyógyszert szedők, a fogyasztók legelőnyösebb megoldása a kapszula.


A 19. században Mothes és Dublanc szabadalmaztatta a zselatin kapszula előállítását. Később az ő módszerüket továbbfejlesztették, de ma már nem követik ezt az eljárást a kereskedelmi gyártók. A 20. században Scherer fejlesztett ki egy olyan módszert, mely könnyen tölthetővé tette a kapszulákat csökkentve a pazarlást is. A vényköteles gyógyszerek legnagyobb gyártója máig ezt a megoldást alkalmazza. Az 1940-es évek végén Lederle Laboratories Division fejlesztette ki azt az eljárást, melynek a segítségével port tölthetnek lágy zselatinkapszulákba. James Murdock szabadalmaztatta Londonban azt az üres kapszulát, mely két részből áll. Ezeket zárt állapotban szállítják a gyógyszergyártók, majd használat előtt a két részt szétválasztják, ezután töltik meg porral. 
A kapszula hatékony megoldást jelent az orálisan szedhető gyógyszereknél, különösképpen a rosszul oldódó orvosságoknál. Ez annak köszönhető, hogy folyékony összetevőket is tartalmaz, amelyek segítik, illetve fokozzák az oldhatóságot. A folyékony összetevők szilárd anyagba való töltése nehézkes feladat, nem tehetik tabletta formába. A kapszula viszont igen alkalmas erre. A por vagy a kapszula belsejében a hatóanyagok és esetleg segédanyagok vannak, így például kötőanyagokat, szétesést elősegítő anyagokat, töltőanyagokat, csúsztatószert, valamint tartósítószereket tartalmaz. Gyártási anyagként használhatnak zselatint, más néven gél sapkát. A zselatint állati bőrből vagy csontból állítják elő. De növényi eredetű kapszulák is léteznek, melyek hipromellózt és polimer cellulózt tartalmaznak. A kemény zselatinkapszula töltési folyamatát el lehet végezni kézi, félautomata és automata gépek segítségével. Az üres, kétrészes kapszulák szabványméret alapján készülnek.